Minden technikai újítás mellékhatása, hogy valamilyen módon legyezgeti az alapvetően hiú ember önérzetét. A fényképezőgép feltalálása legalább annyira jót tett az emberi emlékezetnek, mint a magamutogatásra hajlamosak egójának.

A szelfi, magyarra talán önarcképnek fordíthatnánk, bár erről eddig többnyire festmények jutottak eszünkbe, a közösségi média térhódításával indult igazán hódító útjára. Vicces vagy bugyuta, extrém vagy sablonos, merész vagy unalmas, legyen bármilyen, de egy harminc alatti fiatal nem élhet szelfi nélkül.

Olyannyira védjeggyé vált ez a fajta fotózás, hogy bátran nevezhetjük az aláírással egyenértékűnek, hiszen a fotózás módja, a viselt ruha, az arckifejezés, a háttér legalább annyit elmond a kép szereplőjéről, mintha dedikálná a fotót.

Talán nem túlzás azt állítani, hogy egyfajta művészet, modern önkifejezési mód a szelfi, ami a fiatalok világképében valahol a graffiti és a kedvenc zenei stílus között helyezkedik el félúton, de mindenképpen a legegyénibb mindhárom közül.