Bútoraink és berendezési tárgyaink formáját és kialakítását nemcsak azok anyaga és mondjuk a fafajta jellemző határozzák meg, hanem elkészítéshez használt technikák és szerszámok is. A famegmunkálás hajnalán a fatörzsekből égetési eljárással alakították ki a kezdetleges formákat, ahol a kiégetett részeket egyszerűen kikaparták a fából, így ebben az esetben az a fatörzs formája határozta meg a belőle készült tárgy végleges formáját. Később a bútorokhoz szükséges fát már fejszével és ékekkel formálták, ezáltal sokkal nagyobb alkotói szabadságra tettek szert a bútorkészítők. Az ék és fejsze mellett a harmadik legfontosabb famegmunkálási eszköz a gyalu volt, hiszen a fűrész, annak ellenére hogy kezdetleges variációját már az ókori egyiptomiak is használták, mai formáját csak a XIV. századra nyerte el. A későbbiekben a fűrészmalmok elterjedésével lehetővé vált az asztalosbútorok gyártása. Az ilyen keretbarát szerkezetes bútor esetén csak a keretek készülnek vastagabb fából, míg a bútorban elhelyezett, úgynevezett betétlapok már vékonyabb fából is készülhettek. Ez a fajta megoldás lerövidítette az elkészítés idejét valamint olcsóbbá tette egy-egy darab előállítását.